mi ebben a furcsa?

Múlt szombaton lejárt egy általunk kiadott tanúsítvány, amit sürgősen meg kellett újítani. Nem én voltam az ügyeletes, de bementem, mert Wayne megkért, az apukáját ugyanis pont akkor vitték be a kórházba. Várni kellett, mert aki a tanúsítványokat csinálja, csak későbbre ért be. Olyan másfél órát internetezhettem, mire kész lett, utána 5 perces meló volt teríteni a 6 gépre, még 5 a körbetelefonálás és körbeímél. Másnap a csoportvezetőm szólt, hogy el ne felejtsem beírni a túlórát, a részleg vezetője pedig, akivel idáig 3 mondatot beszéltem összesen, egyenként végigjárt mindenkit, aki bent volt szombaton és megköszönte, hogy segítettünk elhárítani a problémát.

Tegnap visszavittem az Entertainment Exchange-be az utángyártott Playstation 2 kontrollert, amit ott vettem. Kérdezik, mi a baj, mondom, a gombok: nem mindig az nyomódik, amit nyomtam. Blokk? Odaadom. Csaj hátramegy, hoz egy eredeti DualShock 2-t, hogy akkor nesze, ezzel valószínűleg nem lesz baj, de ha igen, hozzam csak vissza.

Utána bementem a Tescoba, irány az ügyfélszolgálat. Petite blonde kérdezi, miben segíthet. Mutatom neki, hogy a cipőm talpának egy jelentékeny rücske épp távozni készül, alatta meg egy hatalmas lik. Ó, mondja. Blokk? Odaadom. És mit szeretnék, választani valami mást, ugyanezt, vagy a pénzemet vissza? Megnézem a cipőket, mondom. 45-ös volt az istenadta, nacsurali csak 41-es és 47-es van most. Megyek vissza, mondom inkább akkor mégis refund. A kártya, amivel fizettem, nálam van? Persze. Kérem felhelyezni. Slotty. PIN. Csipp. Nyimanyimanyima-kreccs. Tessékblokk, akár 3 nap is lehet, mire jóváírják, sajnálom, hogy nem volt jó, kthxbai.