linefeed.hu

Egy rövid betekintő a munka és garanciális ügyintézés világába, a rídmór után, amit még mindig nem lehet normálisan eltüntetni Drupal 7-ben (pedig megtette kötelességét, mehetne).

Nemsokára karácsony, itt már egy hete csak lélekmelengető nyál jön a tévéből: Fred Claus, Scrooge (1951), Scrooged, Gremlins, Die Hard 2... Ja, van tévém és van benne adás, néha nézem is.

John 91 éves, szikár, bajszos angol úr, remek jókedvvel, gyatra hallással és egy kiélt shetlandi póni közel mustársárga fogazatával.
Brian - így, i-vel leírva, ez hangsúlyos - csak kerekesszékkel tud közlekedni. Ő és John szomszédok Hitchinben, Brian pedig igen büszke az ottani brit iskolai-oktatási múzeumnak végzett munkájára.
Alec kicsit Bodrogi Gyulára hasonlít, bár sem ő, sem a hangja nem olyan szép, a beszéde erősen munkásosztálybeli és teli van fekete ragyákkal.
A göndör bajszos pasas annyira vidéki, hogy hatodát értem talán, ebben a neve nincs benne, de az igen, hogy tizenkilenc éves korában összeroppant pár csigolyája, amikor arrébb akart tenni egy ládát és benne százhúsz liter kénsavat+ü.
Az oxigénmaszkos bácsi csak nyögni tud, az egyetlen teljesítménye, hogy vele együtt voltunk hatan a kórteremben.

A cím egy Wetherspoon-láncbeli pub neve. Ancsika dolgozik benne, tegnap nem dolgozott, így nem láthatta, amint az átkozott Wayne - Anders sátáni grimaszától kísérten - természetes és mesterséges ízanyagokkal látszólag ártalmatlanná tett etanollal megmérgez. De duhván.

Tooting csendes környéknek tűnik, bár az angol nyelvű feliratok vs. minden más egzotikus feliratok arány azért sejteni enged (az előbb azt írtam ide, hogy engedni sejtet) némi felülreprezentáltságot bevándorló-fronton.

Persze tudom, hogy csak a spambotok kommentelnek, ha nem nyomom a tartalmat. Nesztek, első pár nap az újhazában. Értékelni, hogy direkt bent maradtam munka után, hogy írjak.